Tüdõbetegség a dohányzás miatt

Dohányzás okozta betegségek Nyomtatás A A fejlett ipari országokban talán a legjelentősebb népegészségügyi kihívást jelentő három betegséget, a COPD-t, a tüdőrákot és a szív-ér rendszeri betegségeket kapcsolták össze ezzel a megnevezéssel — és a dohányzásban találták meg a közös etiológiai tényezőt.

Az is közös vonása ennek a három pusztító kórképnek, hogy meggyógyításukra jelenleg nincsenek eszközeink. A témában megjelent közleményekben olyan újszerű gondolkodásmódról, a közös patomechanizmus felderítése irányába tett erőfeszítésről olvashatunk, amely megkísérli magasabb szinten integrálni ismereteinket. Az új terápiás megközelítés mellett egyre nagyobb szerephez jut a prevenció — a dohányzás társadalmi szintű eliminálása. Gerhardsson de Verdier M.

The Big Three concept. A way to tackle the health care crisis. Proc Am Thorac Soc ;— Ezek a betegségek nemritkán együtt fordulnak elő, korai szakban felfedezhetők, mégis rendszerint előrehaladott állapotban ismerik fel és különálló entitásként kezelik őket. Jellemző rá, hogy más krónikus betegségekkel — például a kardiovaszkuláris betegségekkel és a tüdőrákkal — összehasonlítva aluldiagnosztizált, alulkezelt kórkép, és ellátásának finanszírozása is elégtelen.

A klasszikus felfogás szerint a COPD a tüdőfunkcióval meghatározható légzőszervi betegség, amelyet főként a dohányzás okoz. A Lancetben ben megjelent szerkesztőségi közlemény azonban az utóbbi évek epidemiológiai vizsgálati eredményei alapján olyan új összefüggésekben mutatja be a COPD-t, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül a betegellátásban sem. A dohányzás szerepe minden kétségen felül áll, mégis csupán a dohányosok egy része betegszik meg COPD-ben, tehát a betegségnek genetikai háttere is lehet.

Meghatározó a dohányfüst által kiváltott gyulladásos reakció mértéke, amely a COPD-re fogékony egyének esetében nagyobb. A dohányfüggőség összetett jelenség, genetikai és környezeti tényezői is vannak. A COPD kritériuma a tartós légzési áramláskorlátozottság.

Jellemző paraméter az erőltetett tüdõbetegség a dohányzás miatt másodperctérfogat FEV1ez az érték a COPD-vel kapcsolatos morbiditási és mortalitási vizsgálatok közös végpontja.

Ezt teszi velünk a cigaretta - tíz év alatt

Számos epidemiológiai vizsgálatban azt találták, hogy a COPD-s betegek csökkent légzésfunkciós teljesítménye fokozott kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással, valamint fokozott tüdőrákkockázattal jár együtt. Ugyanakkor a COPD rontja a tüdőrák prognózisát.

A közelmúltban végzett epidemiológiai vizsgálatokban azt találták, hogy a COPD-s betegek különböző társbetegségeinek komorbiditás nagyobb szerepük van a morbiditásban és a mortalitásban, mint magának a COPD-nek.

A COPD, a kardiovaszkuláris betegségek és a tüdőrák szoros korrelációja nem meglepő, ha figyelembe vesszük a közös kockázati tényezőt, a cigarettát. A rossz tüdőfunkció, valamint a kardiovaszkuláris betegséggel és a tüdőrákkal való kapcsolat azonban a dohányzás abbahagyása után is megmarad, sőt a dohányzástól függetlenül is megfigyelhető.

Ez történne ha hirtelen ÖRÖKRE letennéd a cigit 😱🔥 [ÚTKERESŐ]

Ez arra mutat, hogy a dohányzás közvetlen hatása mellett más mechanizmusoknak is szerepük van. Több követéses epidemiológiai vizsgálat és a vonatkozó közlemények áttekintése megerősítette ezeket a megfigyeléseket: a csökkent FEV1 a tüdőrákkockázat növekedésével járt, függetlenül a dohányzási anamnézistől, és ez a kapcsolat a nők esetében kifejezettebb volt.

Ellentétben a kardiovaszkuláris kockázattal, amely a dohányzás abbahagyása után gyorsan csökken, a tüdőrák kockázata sokkal lassabban mérséklődik. A tüdőrák kockázatának csökkenése csak a cigaretta teljes elhagyása esetén figyelhető meg.

A dohányzás tilos a dohányzás napjai a dohányzásról való leszokáshoz légutak krónikus gyulladásához, a tüdő szerkezetének átépüléséhez remodelingtüdõbetegség a dohányzás miatt tüdőszövet pusztulásához vezet.

Eddig nem tisztázódott, hogy a dohányzás okozta gyulladásos folyamat a cigaretta elhagyása után normalizálódik-e, vagy ugyanúgy folytatódik, mint folyamatos dohányzás mellett.

Két keresztmetszeti vizsgálatban azt találták, hogy ha a dohányzás abbahagyása után a tünetek nem szűnnek meg, akkor a gyulladásos folyamat továbbra is fennáll. Egy harmadik vizsgálatban a volt dohányosok légúti gyulladása hasonló mértékű volt, mint azoké a folyamatosan dohányzóké, akiknél hasonló légzésfunkciós értékeket mértek.

Ebből azt a következtetést vonták le, hogy nem önmagában a dohányzásnak, hanem a jellegzetes gyulladásos folyamatnak van alapvető jelentősége a betegség lefolyásában.

Bár a dohányzás hatása a gyulladásos markerekre éveken keresztül fennállhat, a dohányzás okozta kedvezőtlen egészségi hatások többsége tüdõbetegség a dohányzás miatt. Következésképpen a dohányzás abbahagyása kiküszöböli a cigarettához társuló többletkockázat jelentős részét.

A szisztémás gyulladás mint közös mechanizmus A dohányfüst a szisztémás és lokális gyulladás jól azonosított stimulánsa, és a gyulladás feltehetően szerepet játszik a tüdőrák és a COPD kórfejlődésében.

A cigarettafüst nemcsak a légutakban és a tüdőben okoz gyulladást, hanem szisztémás celluláris és humorális gyulladást, oxidatív stresszt is kivált, markánsan megváltoztatja a vazomotor és endothel-funkciót, és növeli számos, véralvadást elősegítő faktor koncentrációját. A dohányzásnak ezek a szisztémás tüdõbetegség a dohányzás miatt nemcsak a COPD-re jellemző légúti és tüdőelváltozások kialakulásához járulnak hozzá lényeges mértékben, hanem más krónikus betegségekéhez is — köztük a kardiovaszkuláris betegségek, metabolikus rendellenességek és olyan rosszindulatú daganatok kialakulásához, amelyeket a dohányzás vált ki, esetleg olyan kockázati tényezőkkel együtt, mint az obesitas, a hyperlipidaemia vagy a magas vérnyomás.

A gyulladásnak a tüdőrák patogenezisében betöltött szerepére vonatkozó sokasodó bizonyítékok azt valószínűsítik, hogy a tüdőn belüli krónikus tüdõbetegség a dohányzás miatt olyan ismételt károsodásokat és reparációs folyamatokat indít el, amelyek elősegítik a sejtszaporodást, a genetikai hiba propagációját és végül a tüdőrák kialakulását.

A dohányzás füstje

Egy összefoglaló tanulmányban, amely azzal foglalkozott, hogy milyen helyi és szisztémás hatást fejt ki az akut dohányfüst-expozíció az oxidatív stresszre és a gyulladásos mediátorokra, illetve milyen szisztémás hatása van a tartós dohányfüst-expozíciónak az emberre, a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a dohányzás és a különböző betegségek, valamint az összesített mortalitás között megfigyelt kapcsolatért felelős biológiai mechanizmus továbbra is tisztázatlan. A C-reaktív protein CRP szintje ugyancsak előrejelzi a kardiovaszkuláris és az összes halálozás alakulását az általános népességben, és ez a kapcsolat COPD-ben is megvan.

A tüdőfunkció örökletessége és a CRP-érték, legalábbis részben, a CRP gén szabályozása alatt áll, ami alátámasztja az oki összefüggést az enyhe szisztémás gyulladás és a légúti betegségek között. Általánosan elfogadott nézet, hogy a tüdőben zajló gyulladásos folyamatnak kiemelkedő szerepe van a COPD patogenezisében, és hogy COPD-ben szisztémás gyulladás zajlik.

Olvasási mód:

Ennek eredete azonban tisztázatlan, és az sem világos, hogy a szisztémás gyulladás indukálja-e a betegséget, vagy a betegség a szisztémás gyulladást. Epidemiológiai vizsgálatokból kiderült, hogy a sztatinok, az ACE-gátlók illetve angiotenzinreceptor-blokkolók és a kortikoszteroidok hatásosak COPD-ben, kardiovaszkuláris betegségekben és tüdőrákban.

Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy a három betegségnek közös patofiziológiai tényezői lehetnek, de ezeknek a feltevéseknek a megerősítéséhez egyéb típusú vizsgálatokra is szükség van.

Először a sztatinok gyulladáscsökkentő tulajdonságai keltették fel az érdeklődést. A sztatinok gyulladáscsökkentő és antioxidáns aktivitásából adódó pleiotrop hatás ugyancsak befolyásolhatja egyes betegségek halálozását.

Hasonló megfigyelésről számoltak be Japánból és Kanadából is. Más epidemiológiai vizsgálatokban azt mutatták ki, hogy az inhalációs kortikoszteroidok kedvező hatást gyakorolnak a kardiovaszkuláris betegségek és a tüdőrák előfordulására. Ez a koncepció új lehetőségeket nyújt a fogékony dohányosok azonosításában, a dohányosok szűrésében, valamint a dohányosok és volt dohányosok kezelésében.

A közelmúlt vizsgálatai bebizonyították, hogy az örökletes tényezőknek fontos szerepük van a COPD kialakulásában. A cigarettafüst addiktív tulajdonságainak és a COPD-re gyakorolt genetikai hatásnak a felismerése új lehetőségeket kínál a különösen esendő dohányosok azonosítására. Ebben a körben nagyobb a betegség prevalenciája, ami lehetőséget kínál a szűrésre és a korai diagnózisra.